Az a nagy helyzet, hogy nincs munkám, vagyis szerintem, mert 3(!) hete be se mentem és nem is telefonáltam. De nem lehetek nagy veszteség, mert nem is hívtak fel. A sapimért és cipőmért, főleg a lakatért kénytelen vagyok még visszamenni.

Azért voltam bátor, mert apám száját húzva, de felajánlotta, hogy ha szeptembertől újra járok suliba, anyagilag támogat. Mindez szép és jó, de tudom hova kéne menni. Nappali kéne, diákkal. Novusra visszavesznek, csak be kell iratkoznom, de nem véletlenül hagytam ott (azaz rúgtak ki) félévkor… Igaz, jobb mint a semmi, de megint ott hagynám 6 hónap után, mert egyszerűen szar. Lehet azóta jobb valamivel, de akkor is.
Valakinek van valami ötlete, ne tartsa vissza.

Most a honlapot csinálom (én lusta dög), abból jön egy kis pénz, aztán nyekk, szal valami munka is kéne még arra az egy hónapra. Sok a bajom, jáj. És mégis mindig csak játszok >.<

Ha minden igaz, akkor utolsó hetemet töltöm az imádott munkahelyemen. Persze főnöknek nem számoltam be teljesen a terveimről, de nem nagyon szólhat bele, hogy mikor megyek el. Főleg hogy mindig elkések több órát, de baszik kirúgni.

(tovább…)

5 napig sztrájkoltam, ebből 2 szabadnap volt, 1,5-ben szarul voltam. Telefont már pénteken kikapcsoltam hagyás címszó alatt, mert szokás szerint felidegesítettek. Azt hittem ma elküld a jó fenébe a drága főnököm, de csak finoman közölte, hogy máskor telefonáljak ha nem tudok menni. Persze mondtam neki hogy “jaj, én próbáltam, de ízé, hozé” és mintha el is hitte volna.

Aztán megint szarul lettem így a legkisebb kételyt is eloszlattam benne, hogy netán kamu beteg voltam az 5 napban.

Faszért nem képes kirúgni. Igaz, hogy nincs más, de akkor is.

Panaszblog, ez van, nincs jobb dolgom, meleg van.

De jó nekem, hogy ma 4-ig dolgozok, mi?
Asszem hétfőn megyek mást kersni (o: