És ez tényleg az, ettől rosszabb nem jöhet. Remélem. Bár nem mintha érdekelne. Az élet nehéz és szar, sose nőjetek fel.

Nem csak azért akarok dolgozni, mert pénz kéne hanem, mert nagyooon nem tudok magammal mit kezdeni! Tudom, schatten, fotó, nyikk, de alkotói válságban - lol - vagyok és semmihez sincs kedvem ilyen téren. A gépemet elő se vettem az éven (jó de, de nem azért amiért), a tökéletes dizájn meg kaki… (((persze ha valaki segít, megcsinálom, mert már unom ezt a külemet is…)))

A baj az, hogy vagy nem értek valamihez vagy nem kellek. Hát milyen már hogy az ember dolgozna de nincs mit, grrr…

Igen, most is unom magam, ez van. 13kor keltem, megtehetem -.-

Miért van az, hogy ha valaki boldog, jól mennek a dolgai, mindenki mellette van, szereti, dicséri, de amikor bajba kerül, pár vigasztaló szóra, egy ölelésre vágyik, mindenki tojik a féjre és nagy ívben kerüli? Lehet ez is olyan dolog amihez még nem éltem eleget, hogy megértsem…

Annyira unom magam és érzem magam szarúl, hogy az már fáj. Aludni se tudok, futni se két kört, rendesen netezni se. A világ ellenem van. Ráadásúl a jobbik térdem is fáj meg egyébkéntis…

Fáj a szívem vagy a nem létező lelkem vagy a nem tudom mim, de nem jó érzés. Lehet attól van, hogy régi bejegyzéseket, priviket, kommenteket, ezt-azt olvasgatok, mert baromira unom már a rajzolást, de lehet, hogy nem tudok abba beletörődni, hogy maradok ebben a kibaszott lakásban vele… nyüff…

Mégsem lesz saját lakásom. Itt rohadok meg az imádott drága lakótársammal, hogy a fene vinné el azt is. Meg minden hitelügyintézőt. Kapják be mind [elvonul depizni].