Gyorsan a holnapi nap előtt bejelenteném, hogy a schatten.hu immáron betöltötte a 6. évét! Statisztikai adatokkal most senkit sem boldogítok (főleg, hogy elbasztam az analytics kódot).

Boldog szülinapot! ^^

Úgy döntöttem, mivel úgyis szinte egész nap a Facbookon garázdálkodom (néha tényleg amikor munkából kifolyólag, ott kell valamit működőképessé varázsolni), készítek egy oldalt a saját weboldalamnak, mert az fun. Valójában egy kis reklám nem árt, meg hát na, jól mutat az a kis lájk box ott alul, amire nyugodtan lehet kattogni ^^

Igazából a Schatten fő oldalát szeretném átgyúrni, de elég nehéz szülés a dolog, így lett egyelőre helyette Facbookos cucc. Tök jó azért, nem?

Az Egy nap a városban elnevezésű blog szerkesztője elhatározta, hogy megmozgatja a magyar népet (leginkább a Pestieket) és a kanadai mintára szervez egy flash mobot itthon, hogy felhívja a figyelmet a környezet szennyezésre.

De ne szaladjunk előre, gondolom van akinek nem sok fogalma van arról, hogy mi is az a flashmob valójában. Nos, a flashmob (magyar szóval villámcsődület) egy előre megszervezett csoportosulás, amikor egy adott helyen hirtelen összejön sok ember, majd 1-2 perccel később olyan hamar fel is oszlik. Általában valamilyen jelzésre állnak össze az emberek és csinálnak valamit együtt a következő figyelmeztetésig. Van ahol elkezdenek táncolni, vagy csak egy forgalmas tér közepén hirtelen szoborrá merednek. Az igazi flashmob akkor jó, hogy ha tényleg rengetegen vannak 200-300-an minimum. Célja, hogy felhívják az emberek figyelmét a hétköznapi problémákra és gondolkodóba ejtsék őket. Politikai célja nincs, tehát nem tüntetések ezek az akciók.

Folytatódik…. →

Nyüff <3

Kezdem unni, hogy mindenki csak rinyál, hogy neki ez kell, az kell, amaz kell én meg ugráljak mint egy szorgos méhecske miközben mindenki leszarja, hogy én mit akarok. Persze ha épp nem teljesítem az épp adott parancsot akkor szar-szemét-szar-alak vagyok. Utálom az embereket. Ennyi.

_{Music: Poets of the Fall ~ Carnival of Rust}

24. születésnapom (omg) alkalmából, kiruccantunk egy napra Bécsbe. Ez volt a második alkalmon hogy elhagytam az országot, így elég izgatott voltam.

Vonattal mentünk ami egy hiper-szuper Railjet (osztrák) volt. Reggel 6:50-kor indult és 3 óra alatt kint is volt. Megjegyezném, hogy Murphy most sem hazudtolta meg magát: időben voltunk, de természetesen, hogy ne legyünk nyugodtak, valami hülye állat pont ilyenkor tud beesni a metró alá, így a kettes metró nem is ment. Az okos BKV ilyenkor betesz egy buszt amire csoda ha felfér az ember és a fúdejó tájékoztatásuknak köszönhetően azt se tudtuk mikor indul el. Itt kezdődött egy kicsi pánik hangulat, de szerencsére, indulás előtt 5 perccel sikerült beesnünk a keletibe.
Egyébként elég durva a balansz a magyar és külföldi vonatok között: nincs büdös, hallod hogy a másik mit beszél, nincs telelokádva, a WC rendezett és szép. 82 képernyő (ezt párszor bemondták) volt a kocsikban amik mutatták, hogy honnan hova megyünk, mikor és hol állunk meg, mennyi lesz a késés a tervezett érkezéshez képest, mennyivel megyünk, stb. Gondolom egy ilyen kis monitor magyar vonaton nem sokáig maradna meg…

Folytatódik…. →

Az a jó az új fényképezőmben, hogy valójában nincs túl sok időm nyomkodni. Vagy dolgozok, vagy nyeffegek vagy már túl sötét van. Life is so fucking cruel.

Szombaton ha minden jól megy, megyünk Bécsbe. Majd lesz jó sok közhelyes röhejes fos turista fotó !

_{Music: Clawfinger ~ Final Stand}