Ha minden igaz, akkor utolsó hetemet töltöm az imádott munkahelyemen. Persze főnöknek nem számoltam be teljesen a terveimről, de nem nagyon szólhat bele, hogy mikor megyek el. Főleg hogy mindig elkések több órát, de baszik kirúgni.

Akkor lett ténylegesen elegem, mikor a tulaj kitalálta, hogy magas a bérköltségünk, étterem vezető oldja meg. Ő kitalálta, hogy a mosisok 12 helyett csak 6 órát dolgozzanak ill. se ingyen pizza, de szóda, azaz dögölj éhen, mert idegen terméket sem lehet bevinni. Erre jöttek a lázadások, és a 2 mosisból egy ki is lépett. Szerencsére a kaja dolog nem lett bevezetve.

Igen ám, de egy mosis van, ő sem dolgozhat mindennap így jobb híjján a konyhások állnak be ha épp nincs rendelés, őket a felszólgálók helyettesítik a szabadnapjukon. Tehát mindenki a másik munkáját végzi ugyanannyiért (én ma nyitottam, konyháztam, takarítottam, mosogattam, angol vevőket szolgáltam ki mert senki sem tud idegen nyelven).

Most ott tartunk, hogy 5 konyhásból 3 beteg, azaz sztrájkol, de ebből 2-en biztosan felmondanak; 1 manager szintén felmondott (rajta kivül már csak a vezető van); az egyik felszolgálót lassan műtik így min. félévig dolgozni sem tud majd, 2 tésztásból az egyik átmegy egy másik étterembe, a másikkal meg csak a létszám több. Futárt úgy kell kikönyörögni máshonnan, mert azok is sztrájkolnak, de ha épp bent vannak akkor mindent csinálnak, csak azt nem amit kéne. Ráadásul kettő kitalálta, hogy konyházni ill managernek akar menni.

Állítólag régebben volt már hasonló, hogy egyszerre mondott fel mindenki, így a vezetők, tulaj, területi vezető állt be mosogatni, felszolgálni, …. Kíváncsi lennék a drága főnökömre amikor gumikesztyűben nyakig áll a sok tányér között (=