Túl vagyok első dolgozói napomon. Reggel 7:30-kor keltem és 9-kor már teljes harci díszben vártam az okítást. Konyhában nem volt 60°C, sőt, kellemes volt.
Nem nehéz a dolgokat megtanulni, ami idegesítő az az hogy hidegek a feltétek és amikor utántöltöm, az ujjaim majdnem letörnek… Ami megnyúzza az embert, az a 8 óra állás. Le lehet ülni 10 pecre az ebéd időben, de az se sok. Bár ha van munka, fel sem tűnik így mozgásban elviselheő, de amikor épp nincs semmi… A mai 7 óra viszonylag hamar elment, de hazafelé ültem inkább a metrón és a buszon (o: Kezeim még mindig a hagymától és szósztól bűzlenek… >.<
Annyi biztos, hogy nem akarom ezt csinálni egész életemben. Pár hónapot kibírok, aztán majd lesz valahogy, valamit meg kéne tanulnom pl. webdesignt… hm…
De legalább rohadt jó pizzákat fogsz sütni otthon… :)
uh, grat! jómunkásemberek életébe belekostolás.. :|
üdv a dolgozó ember ember világában!
Sysfox: szerintem 2 hét után már rosszul leszek tőle… (: amúgy nem mindig pizzázok, van amikor feltétet kell csinálni (szeletelni), salátát csinálni ésatöbbi.
Stefi: az ember belegondol, milyen jó egy ilyen helyen dolgozni, de aztán pár hét múlva megundorodik a pizzától, mert annyit lát.
sose mondtam hogy jó lesz itt, de lehetne rosszabb is xD azzal tisztában vagyok hogy undorodni fogok tőle egy idő után, de ez van xD annyira sose szerettem…
tesóm is dolgozott pizzériában. egyik munkatársának már a kutyája is utálta a pizzát. :)
(miért nem tudok a kurzor billentyűkkel “közlekedni” a textarea-ban?)
nem csoda xD
(nem tudom, nekem jó)
ez volt velem is mikor a tescoba dolgoztam: tudtam, hogy van egy viszonylag könnyű munkám (mm a többi diákmelóhoz képest, pl. bútorpakolás :S), de egy idő után már útáltam bejárni. a mélypont az volt amikor holt fáradtan pakolgattam a csokikat a polcra és közben azon elmékedtem, hogy miért is vagyok itt?!
én tegnap haltam majdnem meg, bár ki voltam merülve. szerencsére nem volt forgalom így 3 óra munka után hazaküldtek.